Kukoricás-tejszínes tészta

Két lelkes olvasóm unszolására ismét bejegyzéssel jelentkezem. Sajnos munkahelyi fennforgások miatt ez volt az utolsó prioritás a listámon, de nem szeretném cserben hagyni a konyhai antitalentumokat, ezért ígéretemhez híven egy nemcsak cukorfüggők számára szimpatikus receptet teszek közzé.
A recept mellett az itthon fellelhető hozzávalók, továbbá egyszerű mivolta miatt döntöttem. Egy blogger társamtól származik, viszont módosítottam, mert nem tudtam benne csemege uborkát elképzelni, továbbá mindössze 2, viszont meglehetősen rohadt lila hagymát találtam, ezért vöröshagymát használtam helyette. Na meg a jó öreg kedvencünket, a fokhagymát.

Hozzávalók 4 főre

• 50 dkg tészta (ki amilyet szeret, én makarónival készítettem)
• 40 dkg csirkemell
• olaj
• 1 kis fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 4 dl főzőtejszín
• só
• bors
• finomra vágott petrezselyem (vigyázzunk, mert a sárgarépa levele megszólalásig hasonlít rá)
• 1 kukorica konzerv
• snidling aka metélőhagyma
• reszelt sajt

Elkészítése

1. Feltesszük a tészta vizét. Én vízforralóban párhuzamosan melegítek vizet, és egy kicsit felteszek a tűzhelyre, mert a kerámialapos átkozottul lassan forralja fel különben. A vizet bőségesen megsózzuk. Amikor forrni vagy lobogni kezd, beletesszük a tésztát. A makarónival eléggé meg kellett küzdeni, hogy beleférjen. Kicsit vártam, míg megrogy a vízbe ereszett része, aztán fakanállal bírtam rá, hogy teljesen elmerüljön. Fedő, csipogó beprogramozása a zacskón / dobozon szereplő percek számának megfelelően (+ min. 5 perc, mert úgyse elég... néha kóstolgassunk, hogy megpuhult-e már). TIPP: ha a tésztát nem azonnal szószosan tálaljuk, akkor érdemes egy kicsi olajat önteni vagy a főzővízbe, vagy magára a leszűrt tésztára, hogy ne tapadjon össze.
2. Míg a víz gondolkozik, hogy felforrjon-e valaha, felkockázzuk a csirkemellet, vagy megkérünk valakit, aki nálunk szívesebben megteszi, amennyiben különösebben nem szeretjük a nyers húst megfogni.
3. Felaprítjuk a megtisztított vöröshagymát. Ennek sajnos nem ismerem szofisztikált módját, ezért először karikákra, majd a karikákat csíkokra, aztán azokat derékszögben elforgatva megint csak csíkokra vágom. Aki tudd jobbat, feltétlen szóljon! És ne mulasszuk el helyrehozni főzés után a sírás miatt elkenődött sminkünket, amennyiben olyan óvatlanok voltunk, hogy kifestve álljunk be a konyhába.
4. Az olajat feltesszük egy serpenyőben a tűzhelyre. Ne használjunk sokat, mert az összes az ételbe fog kerülni. Ezen kicsit megpároljuk a hagymát (közepes fokozaton), és a tűzről levéve rányomjuk a fegpucolt fokhagymagerezdeket is. Ezután követkenek a husikockák. Előbb fehérre pároljuk, majd egy nagyon kicsit pirítjuk. Közben ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
5. Amikor a husi megpuhult, ráöntjük a tejszínt, ami először rengetegnek és nagyon hígnak fog tűnni, de ne ijedjünk meg, mert a tészta pikk-pakk magába szívja. Beleborítjuk a kukoricát és a felaprított petrezselymet. Megkóstoljuk, hogy a sok tejszínnel együtt kellően ízes-e, ha kell, akkor még sózzuk, borsozzuk. Ha teljesen megrémültünk a folyós állaga miatt, akkor pici reszelt sajtot olvasszunk bele a lelkünk megnyutatása miatt.
6. Egyet rottyantunk rajta (azaz várunk, amíg el nem kezd bugyogni a tejszín), majd ráöntjük a kifőtt, leszűrt (óvatosan!) tésztára. TIPP tésztaszűréshez: a fedőt egy konyharuhával szorítsuk rá a lábas füleinél fogva az edényzetre egy kis rést hagyva, a mosogató hideg vizes csapját nyissuk kis, és óvatosan megdöntve, a résen át folyassuk le róla a vizet. Ha ez túl bonyolultnak hangzik, a tésztaszűrőt is segítségül hívhatjuk, azonban plusz egy mosogatnivaló keletkezik ebben az esetben.
7. A tányéron megszórjuk reszelt sajttal és finomra vágott snidlinggel.

Ugye, nem is hiányzik a csemege uborka?!
Kép hamarosan (az első adag elfogyasztásához olyan mohón láttunk hozzá, hogy a kompozíciót szétromboltuk, mire eszünkbe jutott a dokumetálási kötelezettség).